A repülőtéri váróteremben utasok gyülekeznek egy kényszerleszállás után. Nem tudják hol vannak, miért vannak ott. Aztán megérkeznek a csomagok, ezzel váratlan fordulathoz ér a történet, melyet mostanra már nyilván sokan láttak a Hevesi-színházban.

A teátrumban időről időre sort kerítenek rá, hogy nézők és alkotók kibeszéljék, ízekre szedjék az előadásokat. Legutóbb a színház felkérésére, kimondottan az egerszegi társulat számára írt mű szerzőjét, Tasnádi Istvánt, és a rendezőt, Bagó Bertalant faggatta Koltai Tamás színikritikus és a közönség. Például a produkció eleji hosszas csendről.

- Azért hagytam hosszúra, és azért maradt a nézőtéri világítás is, hogy az, aki nézi, élje át azokat a kínos pillanatokat, melyeket a tranzitba érkezők is átélnek. Ne puszta szemlélője legyen az eseményeknek - érkezett a magyarázat a darab színreállítójától.

- A színdarab nem olyan, mint egy partitúra, ahol megszabott az idő. Dialógusok és szünetek vannak, ezek aránya értelmezés kérdése. Egyébként nincsenek hosszú szünetek, nem telik el tíz perc, mire ismert lesz az alaphelyzet - fűzte hozzá az író, aki azért sem bánja a késleltetett megszólalást, mivel az előadásokban sokszor hangsúlytalanná válnak mondatok. Azokra a szavakra viszont, melyek két perc szünet után hangoznak el, biztos felfigyel a néző. - Elég hosszú utazásra hívjuk a közönséget, egész más lenne a produkció első tíz és utolsó tíz percében készült pillanatfelvétel. Ha belevágnánk a közepébe, talán elutasítanák.

- A valós idő hosszabb, mint a színpadi idő, így mivel valós időt használok, abszurdá válik az egész. Nem baj, ha nevetni kezdenek a nézőtéren. Ez a történet vágyaim szerint úgy elevendik meg a színpadon, hogy tele van abszurditással. Görbe tükör - összegzett Bagó Bertalan. - Humor által jobban becsalogatható a néző az én utcámba , így talán közelebb kerül a látottakhoz, jobban elgondolkodik.

Koltai Tamás a versben írt szöveg fogódzói kapcsán az Üzletember mondatai közül idézett egyet: Láttam egy hegyet, mit körbenyalt a tajték-óceán . Így nem beszélünk a hétköznapokban, hangoztatta, ez is jelzi, hogy nem valós világban járunk.

- Ez utalás Dante Isteni színjátékára, a Purgatórium ábrázolására - adta a választ az író. - Nem várom el persze, hogy ezt mindenki tudja, enélkül is értelmezhetőek a hallottak, de akinek leesik, mélyebbre hatolhat a történetben.

A táskalakókról eleinte azt feltételezte a közönség, amit a szereplők is, hogy menekültek. A cél az volt, hogy miként a történet figurái sem egyszerre jönnek rá, kik a fura idegenek, a nézők számára se egy időben derüljön ki a valóság. Elsőként a hirtelen megőszülő Üzletember lát tisztán, akinek - lévén érzelemmentes, letisztult személy - üres marad a csomagja, nála csak egy öngyújtó pislákol. A többiek tudatalattija, lelke kínos titkokat mutat. Hogy az Apa tényleg elkövetett-e valamit lánya ellen, az Anyával való párbeszédből kiderül: nem tett semmi rosszat, de akart.

A kérdésre, hogy csak olyan rossz emberek léteznek-e, mint a szereplők, Tasnádi István így felelt:

- Nem gondolom, hogy rossz emberek lennének, főleg, ha shakespeare-i mértékkel mérjük őket. Az ápolónőnek például nincs más bűne, mint hogy elutazik egy gazdag férfivel, a saját fizetéséből sosem tehetné meg, és két hétre az anyjára hagyja a gyerekeit.

Egy idő után a szereplők dalban mondják el gondolataikat. A magyarázat:

- Miután megjött az angyal és elmentek a bőröndlakók, csak a puszta test maradt, a félig élő, félig halott emberek. Ugyanúgy már nem lehet beszélni, mint addig - indokolt a rendező. - Ez nem realista ábrázolás, egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a végelszámolásnál így történnek a dolgok. A lényeg, hogy gondolkodjunk el rajta, mert nem mindegy, hogyan élünk.

A történet végén az angyalok azért feketék, mert szenvtelenek, irigylik az embereket, lévén, nekik nincs lelkük.

Az abszurditásnak, a vidámságnak sincs mindig helye, ezért maradt ki például egy jelenet az előadásból. Ebben a kevés vízért harcoltak volna a tranzitban várakozók. Ám azt, hogy vérfürdő jelenjen meg a színen úgy, hogy végül is halottak küzdenek egymással, nehéz lett volna technikailag kivitelezni úgy, hogy ne mosolyogjon a nagyérdemű, márpedig ez ebbe a koncepcióba nem fért bele. A kimaradt, megváltoztatott jeleneteket hamarosan nyomtatásban is olvashatják az érdeklődők. A dráma az egyik szakmai folyóirat mellékleteként jelenik majd meg.

Forrás