Az erdélyi falu közössége igen jól táncol és énekel, bírja az italt, és a hosszú élet titkának (sok természetgyógyászhoz hasonlóan) a fokhagymát tartja. A víg közösségbe érkező Abronsius professzor szerint a fokhagyma iránti beteges vonzódás oka más, szerinte a közelben vámpírok laknak. Az ártatlan Sarah egészen addig nem sejti a rá váró veszélyt, amíg a szomszéd kastély ura, Krolock gróf a nyaka fölé nem hajol, az ütőerét keresve. Mindennek a vidám szörnyűségnek az Almássy Téri Szabadidőközpontban lehettek tanúi a sajtó képviselő, akik részleteket láthattak a Vámpírok Bálja című musicalből. A bemutató június 30-án lesz a Magyar Színházban, az alkotók a próbafolyamat közepén tartanak, állítólag lassan készen van a második felvonás.

Egy igazi világprodukción dolgoznak, Roman Polanski 1967-ben készült filmjének színpadi változata a rendező közreműködésével készült el 1997-ben. A bécsi előadás sikerén felbuzdulva a darabot később több európai városban bemutatták, például Berlinben és Varsóban, de eljutott Amerikába és Japánba is. Érdekesség, hogy a kreatív team egyes tagjai minden színpadi változat elkészítésében részt vettek, az előkészületeket megtekintette Budapesten maga Polanski is, és az itteni bemutató rendezője, valamint koreográfusa is az ő csapatának állandó tagja.

A magyar csapat kulcsfigurája Simon Edit producer, aki állami segítség nélkül, szponzorok és befektetők segítségével gründolta össze a darab 180-200 millió forintos költségvetését. Férje, Póka Balázs a művészeti vezető, és lányuk, Dr. Póka Júlia a produkció jogásza, de ezzel együtt is nehéz lenne családi vállalkozásról beszélni. A magyar kreatívok között találjuk Kentaurt, akinek díszletei és jelmezei elnyerték Polanski tetszését is, Miklós Tibor szövegírót, az ő magyar változatát angolra visszafordítva ellenőrizték, és azt a magyar származású zenei vezetőt, Gábor Rivót, aki már az eredeti, bécsi előadásban is közreműködött. Az ő segítségükkel lesz az adaptációból gyakorlatilag egyedi produkció más fénytechnikával, díszlettel, jelmezzel. És például más koreográfiával - nálunk sokkal hitelesebb erdélyi tánc kerülhet a színpadra, mint a világ távolabbi részein.

A 44 fős színpadi csapat mintegy 600 fő jelentkezőből került ki, ehhez dupla pótválogatásra volt szükség. A nehézséget az okozta, hogy tánc és énektudás egyaránt szükséges az előadáshoz, és a stáb a producer elmondása alapján ebben nem akart kompromisszumot kötni. Ez az oka annak, hogy az ország oly sok kőszínházából verbuválódott a csapat, melynek tagjai között nem találunk húzónévnek választott ismert prózai színészt, inkább a műfajban dolgozó tehetséges fiatalokat láthatunk. Lelkesedésükkel kapcsolatban jellemző, hogy Cornelius Baltus rendező szerint, ha van olyan magyar jellegzetesség, amit az itteni társulattal tapasztalt meg, akkor az az, hogy a színészek olyan vehemenciával teszik oda magukat a próbákon, hogy fékezni kell őket, ne menjen a lendület a darab kárára. A bemutatott részletek meggyőzőek, jól szólnak, és jól is néznek ki, marad levegő a sok mozgás mellett is, igaz, az éneklést nem nehezíti vámpírfogsor.

A csapat együttműködést kötött a Magyar Vöröskereszttel, ennek részleteiről a szervezet vezetőjét, Dr. Morzsányi Évát faggattuk. A közös kampány június 5-én indul, amikor a produkció tagjai, vámpírok, tudósok és művészek együtt mutatnak jó példát, és adják vérüket a rászorulóknak. A szakember szerint a nyári hónapokban általában kevés a véradó, ezért jókor jön nekik a reklám, és hogy a jó példán kívül más is hasson, azok között, akik abban a hónapban véradáson vesznek részt, nyereményeket is kisorsolnak. A szerencsések erdélyi körutazást, valamint a belépőket nyerhetnek az előadásra, az igazgatóasszony szerint így olyan fiatalokat is elérnek, akiknek máskor eszükbe sem jutna vért adni.

A darab a film történetét és hangulatát idézi, tehát nem komoly, vérre menő vámpírtörténet, hanem tele van vígjátéki elemekkel, kikacsintással a nézők felé. Azt is mondhatnánk, hogy parodisztikus elemekkel, de alkotójuk tiltakozik ellene, hogy bárki paródiaként tekintsen rá, szerinte inkább mese, ami "kellemes módon" kelt félelmet. A színpadi változat valószínűleg sikeresen mentette át ezt a hangulatot, mert a filmhez hasonlóan ezt is kultusz övezi. A Polanski -féle vámpíroknak világszerte fanklubokba tömörülnek rajongóik, az előadásokat több millióan látták már. Simon Edit elmondása szerint, aki egyszer megnézte a színpadi változatot, az szeretné újra látni, hozzá hasonlóan, aki Bécs után a többi nagyvárosba is elzarándokolt. Ezért sem lepte meg őket, hogy a jegyvásárlók között sok a külföldi, igaz, arra ők sem számítottak, hogy a magyar (de angol nyelven is elérhető) honlapot sokan látogatják Japánból és Kínából is. A musicalt övező kultusz miatt nem kell csodálkozni, ha a nézők között vámpírnak öltözött rajongók is megjelennek, ez teljesen normálisnak mondható.

Nyárra heti nyolc előadást terveznek, mert a hétfői szünnap mellett a hétvégi napokon kétszer lebben fel a függöny. A színházi szezonban kevesebb lehetőségük lesz előadni a darabot, de az első évben így is kereken száz előadást tartanak. A musicalt az intenzív tempó miatt két szereposztással állítják színpadra, sőt, az esetleges megbetegedések miatt egy harmadik csapat is részt vesz a próbákon, ők szükség esetén ugranak be. Érdekesség, hogy a hétvégén szólózó művészek hét közben kisebb szerepekben fellépnek az előadásban, az alkotók szerint ez is garantálja a lelkesedést, azt, hogy ne fáradjanak bele szerepükbe. Emellett rendszeresen ellenőrzi majd a külföldi team a magyar előadást, valamint az általuk betanított minőségkontrollerek minden egyes este ott ülnek majd a nézőtéren. Az alkotók egyelőre két évre terveznek, ennyi idő alatt behozza a darab az árát, de a külföldi tapasztalatok alapján várható, hogy tovább is műsoron marad. A producer szerint az általuk gerjesztett érdeklődésből, a külföldi nézők megjelenéséből más színházak is profitálnak, a nemzetközi team profizmusa, szisztémája pedig példát mutathat nekik.