Zalaegerszeg - Kétszer-háromszor is elkezdődik a darab, s egyre jobban élvezzük. A Koldusopera, mint az évad első bemutatója a Hevesi Sándor Színházban, majdhogynem ürügyül szolgál a színházi mesterség kukkolására. Ami persze a szerző, Brecht által is előírt nézői kívülállást biztosítja, ennyiben ugyebár nem eredeti az ötlet. De jó.

Ezért talán ezúttal tekintsünk el attól, hogy a szereplők neveivel bíbelődünk, hiszen most aztán igazán a színészen van a hangsúly. A színműről elöljáróban annyit, hogy a középiskolás tankönyvekből ismert lecke: a Kurt Weill-songokkal megtámogatott mű 1928-ban - Németország! - legalább akkora sikert aratott, mint amekkora botrány vette körül, a fanyalgó kritika meg szokás szerint lehúzta. A jó és merész színház ennél többet kívánhat-e?

Bertolt Brecht élvezetet talált a fennálló rend fricskázásában, s úgy tűnik, az egerszegiek is vettek egy nagy levegőt. Bagó Bertalan, a teátrum főrendezője akár kemény nyomvonalat is kijelölhet a Koldusoperával, melyben felvonultatja egyrészt a társulat legjavát, másrészt sziporkázó ötletek garmadáját - attól most tekintsünk el, hogy a kivitelezésre, a külalakra hanyast adna a szigorú zsűri. Én például kétszer néztem meg, hogy legalább egyszer lássam, ami elsőre elszaladt a szemem elől.

De résen voltak a színháziak is: a német anarchistának öltözött és németül beszélő, eredeti hanghordozású konferanszié (bájos Szemenyei János) folyamatos magyar hangja, a szintén kitűnő Kricsár Kamill jelezte, nem tudni, hogy mit látunk bele abba, amit nézünk. Magyarán, jó lenne, ha le is esne, amit mutatnak. Elvégre nem szórakozni vagyunk itt, hanem azért, hogy megtapogassuk aktuális társadalmi rákfenéink magunkkal hozott tégláit. Paradox a helyzet, mert egyébként roppant szórakoztató köntösben kínálták a keserű tapasztalatot. Ami nem más, mint az, hogy Bicska Maxi (a megbízható Ilyés Róbert, a végén majd szívszorítóan énekel) és piti zsebmetsző csapata (Kiss Ernő, Szakács László, Mihály Péter, Szakály Aurél, Hertelendy Attila - ebben a sorrendben emlékezetesek), no meg a szende iskoláslányból számító kis döggé avanzsáló Polly (Holecskó Orsolya sok húron játszik), szóval ők így együttvéve taknyos függelemsértési kísérletnek számítanak ahhoz képest, amita kisebb-nagyobb hatalom sáncain belül követnek el (Gábor László fedett hangja illik a koldusrészvénytársaság vezetőjéhez), rendőri segédlettel (Zalányi Gyula Tigris Brownja kevéssé vérszomjas, inkább irhát ment), papi áldással (György Já-nos abban a helyes kis rőt parókában, mit mondjak, isteni).

Tudom, tudom, ez így elég áthallásos. Hát ha még lát-nák, amikor a végén..., amikor a zsinórpadlásról leengedett, égőfüzérrel stilizált, khm... alfélből pénzérmék hullanak, de a sóvárgó koldusokat elzavarják a közelből a bennfentesek, a jelenetet meg mobiltelefonnal fényképezi a német vendégszínész kolléga... Ez van, ezek azt hiszik, mi szarjuk a pénzt. Nem, nem én mondom, a darabban van! Ha még mindig nem értenénk, a műsorfüzet tovább magyarázza a dolgot: tíz magyarból négyen vélik úgy, hogy nem lehet tisztességesen pénzt keresni - XXI. századi felmérés. Alighanem a társulat álmában sem gondolta, hogy a hazai dolgaink napi alakulása miatt mennyire eleven lesz a játék;a színlapon még a felmentett bankárral jönnek, hol vagyunk már attól a kupitól!

Apropó bordély. Látni fognak majd a darabban jobbnál jobb női szerepeket, precízen kidolgozott alakításban: Tánczos Adrienn Polly anyjaként napi rutinban működő eszközökkel épít egzaltált nőt. A három kurtizán, pontosabban kurva, Pap Lujza, Meisitz Fáni, Tisza Anita ablakot nyit a szado-mazo stílus dermesztően rideg, de férfihordákat fogva tartó világára. A rendőrfőnök lánya, Lucy Kovács Olgában kel életre, rohamait hisztériás szopránban adja elő.

De. A nő, a démon, a hetéra, a szerető, az elhagyott szerelmes - egy férfi. Kocsma Jenny szerepét Szegezdi Róbertre osztotta Bagó Bertalan. Úgy tűnik, ezzel az egyetlen, tán csak közepesen bátor, de jó húzással kissé átírta a darabot, mindenesetre adott egy vajszínű árnyalatot az árulásnak, mint az emberi kapcsolatok egyik alapkérdésének.

Velünk volt mindvégig Charlie Chaplin. Andics Tibor két felvonásnyi néma szerepéből csak a fináléra lépettki, mint a királynőtől Bicska Maxinak amnesztiát hozó, cinikusan őszinte követ. Beszédes metamorfózis.

forrás