A Sztárcsinálók 1981-es Rock Színházas ősbemutatója óta több, mint ezer előadást élt meg, határon innen és túl. Most a Zichy kastélyban láthatják az érdeklődők két alkalommal. Várkonyi Mátyás, a Rock Színház egyik „atyja”, a mű zeneszerzője, valamint a mostani előadás művészeti vezetője és producere meglepetést is tervez: CD készül a mostani előadásból, és csemegeként a ’81-es főpróba teljes zenei anyagát is készül kiadatni.

Az óbudai előadáson többen játszanak a „régi” előadások szereplői közül, vannak, akik új szerepet kaptak, vannak, akik a régi szerepüket öltik magukra.

Az első csoportba tartozik Csengeri Attila, aki első alkalommal Nérót alakította, a 2005-ös margitszigeti előadáson Kiprios Jézus volt, most pedig Seneca bőrébe bújik.

- Mikor játszottad Nérót?
- Az akkori Thália Színházban játszottuk 1992-ben, a Rock Színházzal. A legjobban sikerült szerepeim egyike Néró. Kerényi Miklós Gábor rendezte, nagyon mozgalmas volt, forgószínpaddal, korhű jelmezekkel. Rengeteg előadást játszottunk, hétvégenként szombat-vasárnap duplákkal.

- A következő alkalommal már más szerepet kaptál…
- A margitszigeti előadáson a hamis Jézust, Kipriost játszottam. Ez a veszprémi, Nagy Viktor által rendezett Sztárcsinálók előadás volt tulajdonképpen, ami kibővült néhány olyan szereplővel, aki korábban is szerepelt a darabban. Az első Néró, Szolnoki Tibor Senecát játszotta, és Ulrika Kováts Kriszta volt, aki ezt az őselőadásban is alakította.

- A mostani előadásban is vannak „átfedések” a szereposztásban…
- Igen, most is sokan játszanak a veszprémi előadás szereplői közül, Néró, azaz Szemenyei Jani, vagy Agrippina, azaz Újhelyi Kinga. Én most a harmadik szerepet kaptam már meg: Seneca vagyok. Bot Gábor a Margitszigeten az egyik apostol volt, most Juvenalis, a költő. És Kiprios ismét Sasvári Sándor, Poppea Détár Enikő, Pál apostol pedig Makrai Pál.

- Igen, Várkonyi Mátyást kérdeztem erről: tudatosan alakította így a szereposztást, hogy az a fajta színházi fejlődés, amikor az idősebb, tapasztaltabb színészek átadják a tudásuk egy részét a fiatalabbaknak, az újraéledő Rock Színháznál is működjön…
Senecát játszod, aki Bardóczy Attila volt, amikor te Néró. Nem érzed néha, hogy én ezt másképp csinálnám, másképp csináltam?
- Természetesen mindenki másképp csinálja, de ez a rendezés annyira másmilyen, mint a Kerényi Miklós Gábor féle, hogy nem is lehet nagyon összehasonlítani a két előadást.

- Honnan volt meg neked Néró őrültsége?
- Nagyon élveztem, hogy más játszhatok, mint az élet, és az addigi hősszerelmes szerepek. Bennem van ez, és a színpadom abszolút kijön. A Dorian Grayben is volt egy is őrültség… Mostanában is örülök minden olyan szerepnek, ami más, amiben valami pluszt mutathatok meg magamból, pl. a komikusi vénámat…

Óbudán Szemenyei János alakítja az őrült költő-császárt.

- Te már játszottad ezt a szerepet, Veszprémben.
- Igen, ha jól emlékszem, 5 évvel ezelőtt, akkor még ötödéves főiskolás voltam. Volt egy meghallgatás a Sztárcsinálók produkcióra. Nekem fogalmam nem volt, hogy ez micsoda. Ezzel a címmel én olyasmire gondoltam, mint a Megasztár, vagy régen a Ki mit tud… Nem is érdekelt, és egy osztálytársam szólt, hogy van egy nekem való szerep, a Néró, menjek vele a meghallgatásra. Konkrétan a kocsiban tanultam meg az egyik dalt, úgy érkeztem meg, hogy a kezemben volt még a szöveg… Hál’Istennek olyan jól sikerült, hogy a Várkonyi Matyi és Nagy Viktor kiválasztottak erre a szerepre.

Az előadás egész évadban ment, hatalmas siker volt Veszprémben. Kialakult a rajongótábora az előadásnak, igazából életem első díját is erre kaptam, Veszprémben a Petőfi-díjat. Rá egy évre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon ismét előadtuk, úgy, hogy a veszprémi előadás magját kipótolva régi Rock Színházasokkal, félig veszprémi, félig Rock Színházas előadás jött létre, ugyanazzal a rendezéssel. A mostani előadásra már castingoltak, megint nagyon sokan vannak a régi Rock Színházból, pl. Sasvári Sándor, vagy Csengeri Attila.. .

- Hat rád valahogyan az, hogy most Csengeri Attilával játszol, aki szintén volt Néró?
- Magát az előadást én nem láttam, a CD-t ismerem. Egészen más a hangszínünk, egész másképp énekelünk. Akkor volt bennem egy kis izgalom, amikor először játszottuk ezt együtt, akkor ő Kiprios-Jézust alakította. Egyébként Attilát már régóta ismerem, a Pannon Várszínházban bemutatott Kinizsi c. musicalben játszottunk már együtt, még a Sztárcsinálók előtt. Ő volt Kinizsi Pál, én meg az ellenfele, Titusz.

- Van-e benned és Néróban valami hasonlóság? Mire értette az osztálytársad, hogy ez a szerep neked való?
- Igazából ő arra gondolt, hogy Néró 17 évesen került hatalomra. én pedig kisfiús alkat vagyok, mindig megtaláltak az ilyen szerepek, valamint, hogy nagyon magasat kell benne énekelni, és ez nekem tenorként megy. Egyébként, Várkonyi Matyi brutálisan nehéz dalt írt bele: a Róma égésében f-et kell énekelni, ami nagyon magas…

- A hasonlóságra visszatérve: Fel lehet ezt úgy fogni, hogy Néró egy tiszta lelkű fiú, akit a hatalomvágy elvakít és gonosszá válik… Én nem hiszem azt, hogy ha ő egy teljesen tiszta lelkű srác lenne, akkor ezzé válhatna. Valami lappang ott a mélyben, már eleve. Én nem tartom magam rossz embernek. Inkább talán az az érdekes, ahogy a szerepeim egymásra hatnak. Néró hatalomra kerül, és mindenkit megöl maga körül.

Két évvel ezelőtt megkaptam a III. Richárd főszerepét a zalaegerszegi színházban, ami egy abszolút prózai előadás. Hihetetlen volt, hogy mennyi dolog jutott eszembe Néróval kapcsolatban, annak ellenére, hogy teljesen különböző a két darab műfaja. Ott is egy zsarnokot játszottam, ráadásul az ottani rendező, Bagó Bertalan arra építette az előadást, hogy III. Richárd fiatal, hiszen a fiatalokban van meg az az ambíció, hogy valamit véghezvigyenek…

Ez azért lesz érdekes 4 év után megint ezt játszani, mert most meg a III. Richárd lehet hatással a Néró alakításomra… A szerep ívét meg lehet talán úgy csinálni, hogy azon kívül, hogy csúnyán nézek a közönségre, vagy gonoszul kacagok, a belső töltete olyan legyen, hogy valahonnan valahova eljut…

Főpróba után

Az idő kegyes volt a Sztárcsinálók csapatához, és a zsúfolásig telt nézőtéren ülőkhöz, ahol sok neves személy is helyet foglalt, többek között Serbán Attila, aki szintén alakította már az őrült római császárt.

A Zichy kastély épülete a színpad hátteréül is szolgált, ami tovább erősítette, hogy a történelmi témát modern díszletek között, modern ruhákban, modern zenével láthattuk, amit az élő zenei betétek frissé és egyedivé tettek. Szemenyei János Nérója az ártatlan, befolyásolható kisfiútól jut el az őrült zsarnokig…. A figura számomra tökéletes, a Holnapot zseniálisan adta elő, minden színpadi jelenléte vonzza a tekintetet. Kis hiányérzetem a Róma égésénél volt: bizony, a magas hangoknál spórolt, így a mű csúcspontja zeneileg hiányzott.

Csengeri Attila egy öntelt és piperkőc Senecát keltett életre, a háttérben meghúzódó politikai cselszövő humorral átszőtt ábrázolása hibátlan, színészként és énekesként ismét kiemelkedő. Mellette kicsit haloványnak tűnt tegnap Újhelyi Kinga, mint Agrippina, a színpadi jelenléte nem volt erős. Juvenálist a „tiszta lelkű”, ám a politikai csatározások hálójába került költőt Bot Gábor keltette életre, és – bár úgy mondanám, meghatározó mellékszereplő – ismét bebizonyította, hogy sokoldalú színész és remek énekes.

Kiemelném még az Ulricát alakító Fekete Lindát, aki az elűzött és megtért szeretőt szintén nagy átéléssel, meggyőzően alakította, valamint Détár Enikőt, aki szexi és ironikus Poppeát varázsolt elénk. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el Óbudára, és nézze meg a darabot, aminek sodró lendülete, ötletes színpadra állítása kellemes szórakozást ígér.

Forrás