Született: 1981. december 31.
 
„Székesfehérváron születtem és Várpalotán jártam iskolába.Igazából sosem volt kérdéses, hogy színész leszek. Már kiskoromban is ez érdekelt. Mikor megalakult a Várpalota TV, akkor egyenes élő adásba hívtak olyan kis gyerekeket, akik tehetségesek valamiben. Mivel, én rengeteg versmondó versenyen vettem részt, ezért meghívtak... Akkor megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, s én azt feleltem, hogy rendőr, színész vagy költő. A „rendőrködés” úgy jött, hogy nagyon szerettem az akciófilmek „hőseit” és vonzott az izgalom.
Az első színházi szerepem tizenhárom évesen volt a Légy jó mindhaláligban, majd ezután következett a Pál utcai fiúk. Aztán részt vettem a Duna TV-s irodalmi-nyelvtani műsorsorozatban; a Szóbazárban.
Rossz tulajdonságomnak tartom, hogy reggel, akárhányórára állítom be az órát, egyszerűen nem bírok felkelni. Ebből akkoriban származott komoly hátrányom, mikor a Madách Színházban voltam stúdiós, ugyanis akkor Kerényi Imre volt a főnököm, s hozzá igen sokszor jártam fel raportra. A Madáchban akkor voltam stúdiós mikor nem vettek fel a Színház – és Filmművészeti Egyetemre az első jelentkezésem alakalmával. Ennek az lehetett az oka, hogy olyan verseket választottam, amik nem álltak hozzám valami közel. Akkor Kerényi Imre indított volna egy prózai osztályt, csak az aztán nem indult el valamiért, de a második rostán meg is buktam. Viszont ezután odajött hozzám a Kerényi, tanár Úr, hogy menjek el a Madách Színházba (akkoriban ő volt a Madách Színház igazgatója) stúdiósnak. Hallgattam rá, bár ott voltak vitáink – főként az elalvásom miatt. Nagyon vicces volt, hogy mikor felvettek az SZFE-re, akkor is ott volt a felvételiztetők között Kerényi Imre, tanár Úr, aki akkor indította élete első operett-musical osztályát (szerk.: előtte prózai osztályai voltak). Akkor mind a ketten nevettünk, mert az első rostán megkérdezte, hogy „János, ha magát felvesszük, akkor nem fog elaludni?”  Feleltem, hogy „Nem.”. Mindenki jót nevetett ezen, de akkor már felvettek.
Nagyon szerettem az ottani négy évet. Olyan darabokat készítettünk, mint például a Tüsszentés, a Démonológia vagy a Kokainfutár.
Mindenféle szerepet nagyon szeretek játszani, persze vannak szerepálmaim is: Sakk, Viharban Ariel, a légi szellem, Kabaré: Konferanszié
Nagyon sok jó darabban van lehetőségem játszani. Mostanság próbálunk Zalaegerzsegen egy Arthur Miller darabot, a Pillantás a hídrólt, melyben Rodolfot játszom. Ezt 2007. február 16-án mutatjuk be.
Azért örülök nagyon, hogy ebben a darabban dolgozhatok, mert Cserhalmi György lesz a rendező, akit én egy fantasztikus színésznek tartok. Egyébként neki ez az első rendezése. Nagyon jó vele együtt dolgozni.
A nyáron a Vámpírok báljában is látható leszek, Alfrédként. Ez egy vámpírvadász-asszisztens lesz.
A Casanova produkcióban a Kölyök leszek, sajnos még nem nagyon olvastam a szövegkönyvet, de biztos aranyos kis figura lesz. Ezt a musicalt a várakozásokkal ellentétben nem nyáron mutatjuk be, hanem valószínűleg szeptemberben.
Szívesen készítenék egy lemezt, de az még a jövő zenéje, már csak azért is, mert csak olyan albumot szeretnék kiadni, amin a saját szerzeményeim hallhatóak. A zeneszerzés pedig nem egy meghatározott időre megrendelhető folyamat.
Remélem, jól fogadja majd mind a közönség, mind pedig a szakma életem első filmjét, amely egy kisfilm: Originál Láger.
Ezt Simonyi Balázs rendezte, akivel a Momentán, improvizációs társulaton keresztül ismerkedtem meg. A film egy induló zenekarról szól, annak nehézségeiről, kalandjairól, s a végén egy fontos üzenet fejeződik ki.
Terveim között szerepel még, hogy kiadjuk a Démonológia CD-jét, ami már majdnem készen van, csupán két dalt kell felénekelnünk. Ez, viszont csak az egyeztetéseken múlik, hiszen ezeket a dalokat mindannyian énekeljük, s nem könnyű összeegyeztetni a dolgokat.

Ezenkívül nagyon szeretném, ha összejönne egy videó, ami az egyetemi éveinkről készült. Az anyag már, természetesen megvan, csak össze kell vágni. Ezen vannak party-felvételek, darabok próbái és egyéb osztály-dolgok. Ez az osztályunknak remek emlékezés, s a kívül állóknak meg egy betekintési lehetőség a mi kis egyetemi osztályunkba. Sokan mondják, hogy milyen ritka jó osztály volt a miénk, nos véleményem szerint ez majd akkor fog kiderülni, ha pár év múlva visszanézzük ezeket a felvételeket vagy  a találkozások még mindig fontosak lesznek számunkra.