Már utazunk, a vonat megtelt
Aki elkésett, az lemaradt.
Hogy elvigyenek ennyi embert,
Az is éppen elég feladat.
A jobb helyeket lefoglalták,
Mindig vannak, akik ügyesek.
A csomagtartót telerakták,
Csak úgy kocognak az üvegek.

Most minden a miénk, visz a vasút
Itt zörög a híd, és ott az alagút.
Elrohan a táj, ragyog az ég,
Zakatol a mozdony, rándul a fék.
Most mégis ez a jó, sok utazó,
Megindul az összes városi lakó!

Na végre mi is utazunk,
Mert elrepít a vonatunk.
Na végre mi is utazunk, utazunk, utazunk
Mert elrepít a vonatunk, vonatunk, vonatunk.

Az utastársat megkínáljuk,
mindig jól jön egy kis hazai.
Ha szűk a hely, most azt se bánjuk,
Aztán mesélni kezd valaki:
Hogy telket vesz az unokának,
vagy csak árulja a heverőt.
A büfések is körbejárnak,
gyorsan eladják az üdítőt.

Most minden a miénk, visz a vasút
Itt zörög a híd, és ott az alagút.
Elrohan a táj, ragyog az ég,
Zakatol a mozdony, rándul a fék.
Most mégis ez a jó, sok utazó,
Megindul az összes városi lakó!

Na végre mi is utazunk,
Mert elrepít a vonatunk.
Na végre mi is utazunk, utazunk, utazunk
Mert elrepít a vonatunk, vonatunk, vonatunk.

Egyszercsak megáll, most meg mire vár?
Berobog a gyors, és ezt engedik is már a vasutasok
Bakter végre már, a mozdony egyet ránt
Gurul a személy, egy kis késés sosem árt!
Gyerünk utasok!
Mi van odakint, mért állunk megint?
Meglódul a mozdony, a bakter búcsút int.
Ó vasutasok! Egyszer odaér.
Egyszer odaér, közeleg a cél!

Na végre mi is utazunk, utazunk,
Mert elrepít a vonatunk, vonatunk.
Na végre mi is utazunk, utazunk, utazunk,
Mert elrepít a vonatunk.

Na végre mi is utazunk, utazunk, utazunk,
Mert elrepít a vonatunk, a vonatunk, vonatunk.
Na végre mi is utazunk, utazunk, utazunk
Mert elrepít a vonatunk, vonatunk, vonatunk. (2x)