Démonológia
2007.11.17. 16:32
KOLTAI TAMÁS :Kedélyhorror
Tudunk mi ilyet csinálni itthon is, hozott anyagból. A Démonológia című "horror musical", amely cirka két évvel ezelőtt kultelőadás volt az Ódry Színpadon, most bekerült a Vidám Színpadra. Létrehozóiban működik a McDonagh-típusú "ír ötletesség", úgy tesznek, mintha egy angolszász sikerdarabot ültetnének át magyarra, az író Tasnádi Istvánt fordítóként tüntetik fel, a zeneszerző Szőcs Arturt és Szemenyei Jánost (ők főszereplők is az előadásban), abból kiindulva, hogy a cselekmény egyik fonala egy készülő zenés darab előadása, darabbeli nevükön megteszik a musical "eredeti amerikai" szerzőinek. Még egy fiktív jogtulajdonost is kitalálnak, a vicces elnevezésű Princetown Rustic Furnitures Distribution Companyt, amely engedélyezte az előadást, sőt szórólapot nyomnak Broadway-stílusban, az "ősbemutató" kópiája gyanánt. Karikatúráról, a Frankenstein-féle vámpírhistóriák és Az operaház fantomja típusú musicalek parodisztikus utánzatáról van szó. A szüzsé szerint a középiskolások halloween-napi színielőadásra készülnek, amelynek kísértethistóriája összekapcsolódik a valaha volt lord Byron és Shelley társaságának misztikus szellemidézéseivel. A két cselekmény összekapcsolódik, majd viszszahat a másikra, Byronék belekerülnek a mai diákszínházba és viszont, egymásra kopírozódnak idősíkok, színészek, szerepek és valóságos figurák, megspékelve a vámpírcsók "borzalmas" következményeivel. A rémület a zenés színház divatja szerint vált át horrorra, teátrális effektusok és zenei betétek stílusutánzó idézeteinek segítségével. Az ötlet és a kivitelezés egyaránt szellemes, Tasnádi semmivel sem rosszabb író, mint McDonagh, bár kevésbé veszi komolyan a szakmát, valószínűleg jópofa ujjgyakorlatnak tekinti a darabot, és nem dolgozza ki eléggé sem a Byron-vonal szituációit, sem a két idősík dramaturgiáját. Ha ambicionálná, hogy a piacra termeljen - értékelem, hogy nem teszi -, alighanem csak a nyelvi elszigeteltség akadályozná meg abban, hogy ír kollégájához hasonlóan számolgassa a nemzetközi tantie`met.
Az előadás jobb, mint a darab. Bagó Bertalan rendezése egyszerű szcenikai eszközökkel is fölényes, kihasználja a teljes termet, és a színház a színházban hatással ő is többszörösen visszavonja állításai egy részét, amitől erősödik a paródia. Lendületes és lelkes fiatal társaság komédiázik szigorúan ellenőrzött keretek között, Szőcs Artur és Szemenyei János (utóbbi pianista elánnal el is zongorázva a zeneszerző szerepét) fergetegesen játssza a színházmániákus ifjú alkotókat, Nagy Sándor egy "fantom" erejével démonizálja a vampirizálódott lord Byront, akit néha összetévesztenek Frankensteinnel (vagy Lugosi Bélával), Peller Anna és Szegő Adrienn rivális iskolai musicalcsillagocskákat alakít valódi sztárallűrökkel. Az egykori színészosztály - a "beálló" Szakács Tiborral kiegészülve - élvezi, amit csinál. A közönség is, mert ez tényleg borzasztóan mulatságos.
Forrás
|