A Vidéki Színházak találkozóján a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház is részt vett a Pillantás a hídról című Artur Miller drámával. Az előadás a Thália Színházban volt, mely már nem ismeretlen a társulat előtt, hiszen rendszeresen jönnek különféle produkciókkal az említett teátrumba.

A Pillantás a hídról a színháztörténet klasszikusai közé tartozik. Antik sorstragédia az ’50-es évek Amerikájában. Ebben az időszakban tömegesen érkeztek az illegális bevándorlók Európából, hogy munkát találjanak az új világban. Eddie Carbone és felesége Beatrice, valamint nevelt lányuk, Catherine épp rokonaikat, Beatrice unokatestvéreit várják Olaszországból. Eddie dokkmunkás, rengeteget dolgozik, hogy mindent megadhasson a családjának. Már az első jelenetben jól érezhető, hogy szorosan kötődik unokahúgához. Ebbe a látszólag idilli családi környezetbe érkezik meg a két olasz, Marco és Rodolfo.

Cserhalmi Györgynek a kiváló színésznek ez volt az első rendezése, és mindjárt az évad legjobb produkcióját hozta létre. Nem írja át a dráma szövegét, csupán színészire koncentrál kihozva belőlük a maximumot. Az előadás az első percétől az utolsóig eleven és feszült, egy pillanatra sem zökkenti ki a nézőt. A csend jelentősége óriási.

Ilyés Róbert pontosan, árnyaltan jeleníti meg a tiltott szerelemtől szenvedő Eddie alakját. Felesége szeme láttára szeret bele mostohalányába, és annyira belelovalja magát, hogy képes lesz feljelenteni a két, illegálisan náluk tartózkodó rokonát, mert a fiatalabbik feleségül venné a lányt.

Pap Lujza tökéletesen hozza a nélkülözött, elhanyagolt feleség szerepét, aki bár őrülten féltékeny unokahúgára, nem tud haragudni rá. Holecskó Orsolya Catherineje nem érzi Eddie szerelmét, gyermeki ártatlansággal ragaszkodik a férfihez, apjaként tekint rá.

Amint megérkezik Marco és Rodolfo, azonnal felborul az előbb említett családi béke. Szegezdi Róbert Marcoja csendes őrült. A háromgyerekes apát játszó férfin már az első perctől érezzük, hogy nyugalma csak megjátszott. Szemenyei János Rodolfoja nyílt, őszinte, gyermeki lelkesedése pillanatok alatt magával ragadja a férfiakról és a szerelemről nem sokat tapasztalt Catherine-t. Alakítása tökéletes, drámai tehetsége révén a karakter hangsúlyosabb, mint más előadásokban. A szerep kedvéért szőke hajjal jelenik meg előttünk. Bebizonyítja, hogy bár munkáért és állampolgárságért jött, tényleg beleszeretett a lányba.

A narrátor szerepét az ügyvéd, Alfieri - Zalányi Gyula - tölti be. Kommentálja az eseményeket, és megpróbálja meggyőzni Eddie-t, nem helyes az út, amin jár. Cserhalmi György egy, az eredeti drámában nem szereplő személyt is megjelentet: a nagymamát, akit felfoghatunk valós személynek vagy akár szimbolizált alaknak is. Az első felvonás vége, a drámai cselekmény csúcspontja: Eddie megpróbálja megalázni Rodolfot, ám végül Marco az aki megalázza Eddie-t: és mindezt a nagymama megjelenése fokozza, aki a színen áthaladva, kiborítja a kezében lévő bilit.

A második felvonásban a feszültség tovább fokozódik. Számomra a dráma legmegrázóbb jelenete, amikor Ilyés Róbert már-már elállatiasodó figurája totálisan megszégyeníti Rodolfot, azzal, hogy Catherine szeme láttára megcsókolja. Így szeretné bebizonyítani, hogy a srác „nem oké”. S mivel a lánynak ez sem elég, megteszi azt a bizonyos lépést, és feljelenti rokonait. A történet végére Marco teszi fel a pontot, amikor végez Eddie-vel.

Az előadás a Miatyánkkal zárul, és az imádság végén az utolsó szót, az addig csendben lévő nagymama mondja ki: „Ámen” és ezzel gördül le a függöny.

Mind Zalaegerszegen, mint Budapesten volt szerencsém megtekinteni az előadást. Mindkét esetben ugyanazt a hatást érték el a méltán profinak nevezhető színészek. A nézők a darab végén néma csendben, döbbenten ültek és csak pár másodperc után kezdődött el a tapsvihar.

Forrás