Pillantás a hídról a Thália színpadán

Idén tavasszal hetedik alkalommal rendezték meg a Vidéki színházak találkozóját Budapesten a Thália Színház szervezésében. A rendezvényen közel 20 vidéki színház képviseltette magát egy-egy darabjával.

A budapesti színházak közönségtáborában kialakult az a tévhit, hogy a vidéki színházak kevésbé színvonalasak. Ám aki megtekintette valamelyik előadást a Tháliában, az tudja, hogy éppen olyan fantasztikus színészi játékot és rendezést láthatunk, mint bármelyik fővárosi színházban.

Talán a szervezők sem számítottak nagy érdeklődésre, ezért is alakították úgy az áraikat, hogy minél több embert becsábítsanak a nézőtérre. A borsos jegyárak helyett itt 500 Ft-ért bármelyik előadást megtekinthették az érdeklődők.

Volt szerencsém beülni a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház egyik előadására. Rengetegen kíváncsiak voltak a Pillantás a hídról című drámára. A pótszékek egészen az ajtókig sorakoztak.

Kítűnő színjáték a Jászai-díjas Ilyés Róbert (Eddie Carbone), Pap Lujza (Beatrice), Holecskó Orsolya (Catherine), Szedezdi Róbet (Marco), és a Petőfi-díjas Szemenyei János (Rodolfo) főszereplésével.

A történet Brooklynban játszódik, ahol Eddie Carbone dokkmunkásként dolgozik. Feleségével és unokahúgával él együtt. Rendes ember, aki még a Beatrice olasz unokatestvéreit is befogadja, és bújtatja a házában, hogy azok munkát tudjanak vállalni. A fívérek hamar találnak munkát. Marco szótlan férfi, aki minden pénzét hazaküldi éhező családjának. Ezzel szemben Rodolfo szemtelenül fiatal, remekül énekel és mindig megnevetteti a társait. Az emberek csak Papírbabának nevezik. Catherine is felfigyel a feltörekvő fiúra, és hamar egymásba szeretnek. Eddie féltékeny, nem nézi jó szemmel a fiatalok szerelmét, s mikor azok bejelentik, hogy összeházasodnak, Eddie beárulja a feketén dolgozó fiúkat a hatóságnak.

Szemenyei Janit először láttam prózai szerepben, de itt is kitűnően megállta a helyét. /Azért egy picit megcsillantotta az énektudását is./

Rengeteg feszültség, átérezhető szeretet, kételkedés, és féltés szorult a darabba. Egy ilyen élmény után az ember napokig nem tér magához. Sajnálatos viszont, hogy az ilyen zseniálisan megformált darabokat oly kevésszer láthatjuk a fővárosban.

Kapcsolódó linkek:    www.zalaszam.hu/szinhaz/

                                 www.thalia.hu

Szöveg: Rozsi