Van benne lendület és indulat (Fotó: Pezzetta Umberto) Szellemesen pimasz, egyszersmind elkeseredetten dühös előadás a zalaegerszegi Koldusopera. Anélkül, hogy erőszakoltan aktualizálna, igencsak arról beszél, ahogyan ma élünk. Játékosan szemtelen formában mutatja meg a mechanizmus működését, orrunk alá dörgöli, hogyan leszünk valamennyien a letaglózó mechanizmus részei. Nemcsak a gengszterfőnök felesége, Polly érik miniszoknyás, fehér harisnyás kis csitriből számító, rideg mosolyú üzletasszonnyá, és a főhős Bicska Maxi "kisvállalkozó" szelídül saját szakállára dolgozó, ötletes bűnözőből a hatalmi gépezetbe beépülő, fejbólintó Jánossá, hanem még a darabban eredetileg nem szereplő, ebben a produkcióban azonban fontos feladatot betöltő konferansziék is beállnak végül a sorba. Egyikük például a királynő hírnökévé vedlik át, és nem fennhangon hirdeti ki, hanem a rendőrfőnök fülébe súgva közli a hírt, hogy Maxinak kivégzés helyett élete végéig jelentős apanázs jár. Az előkelőségek ott tolonganak körülötte, miközben felülről pénzeső kezd hullani. A kivégzésre érkezett koldusok is felszednének néhány bankjegyet, ettől aztán az ellenségeskedést éppen szüneteltető elitet elönti a pulykaméreg, agyba-főbe verik a szegényeket, majd berugdossák őket a zenekari árokba. Mindennek tetejébe még a cápadal is elhangzik gunyoros formában, a nagyobbak, az erősebbek fölzabálták a kisebbeket, a gyengébbeket, de persze ennek nincs vége, a cápák természete, hogy újabb prédákra lesnek. Alföldi Róbert Koldusopera-rendezése a Bárkában szelídebbnek tűnt, mint Bagó Bertalan rendezése Zalaegerszegen. Bagó szertelenebb, némiképp szétesőbb, túlságosan hosszú és színészi egyenetlenségektől is terhes, de mégis roppant eleven, húsba vágó, ötletekben tobzódó produkcióval rukkolt elő, ezt a budapesti vendégjátékon, a Thália Színházban ovációval fogadott a publikum. Nagy lelemény a három konferanszié beiktatása. Ők a brechti elidegenítés módszerével élve, hol belül, hol kívül helyezkednek a játékon, és egymásra is gúnyos megjegyzéseket tesznek. Szemenyei János első konferansziéként akaratos, hangos beszédű, mindenbe beleszóló német színészt alakít frenetikusan, aki kinézetre meglehetősen hasonlít az ifjú Brechtre. Kricsár Kamill mellette a megszeppent tolmács, aki úgy próbál fordítani, hogy nem tud németül. Közöttük pedig Chaplinként csetlik-botlik Andics Tibor. Bicska Maxi Ilyés Róbert kiváló alakításában némiképp belefáradt az örök készenlétet igénylő bűnözésbe, és az sem kizárt, hogy bandájának tagjai hamarosan a fejére nőnének, így aztán már ideje volt, hogy gaztetteiért havi rendes, kiszámítható díjazásban részesüljön. Persze a Holecskó Orsolya által adott Polly is nyugodtan a fejére nőhet, a színésznő kitűnően szemlélteti, hogyan válik ez a kislány bárkin keresztül gázoló nősténnyé. Lucy, a rendőrfőnök lánya, Kovács Olga megformálásában pedig már eleve az. Nagyszerű még Szegezdi Róbert Kocsma Jenny szerepében, mert nem él vissza azzal a ziccerrel, hogy férfiként játszik nőt, de mulattatón ábrázolja azt a sértődékeny hiúságot, ami ennek a kuplerájtulajdonosnak még akkor is sajátja, miután Maxit árulásával akasztófa alá juttatta. Jó figurák, színes fazonok a banda tagjai is, Szakács László, Kiss Ernő, Szakály Aurél, Hertelendy Attila, Mihály Péter alakításában. Gábor László kolduskirályként eléggé szürke, cserébe a feleségét adó Tánczos Adrienn harsány színekkel dolgozik. Zalányi Gyula szerény teljesítményt nyújt rendőrfőnökként. Az énekhangok egy részével baj van, miközben árnyaltan szól a zenekar. Minden pillanatában kimunkált, egyenletesen magas szintű produkcióról tehát nem beszélhetünk. De van benne lendület, indulat, életöröm és elkeseredés, ezért elementárisan hat.

Bóta Gábor forrás