Zavarba ejtette őt a Petőfi-díj

Szemenyei János a véletlenekről, a késésről, a felvételiről,
a zenés színházról és a prózai színházról.

Várpalota- Szemenyei János 1981 szilveszter estéjén
született Székesfehérváron. Tizenegy éves koráig Várpalotán
élt- szüleihez ma is hazajár-, majd Budapestre került dráma
tagozatos gimnáziumba. A Színművészeti Egyetem harmadévesen
Nérót alakította a Petőfi Színház Sztárcsinálók című
rockoperájában, játékát a közönség által megszavazott
Petőfi-díjjal értékelték. Zavarba ejtette az elismerés, de
nem bízza el magát.

- Mikor döntötte el, hogy színész lesz?

- Már gyerekkoromban pontosan tudtam, mi szeretnék lenni.
Versmondó versenyekre jártam az általános iskolában-
anyu nagyon jól menedzselt engem-, tudatosan választottam a
budapesti Vörösmarty Gimnázium dráma tagozatát.

- Gondolom, onnan egyenes út vezetett a Színművészeti
Egyetemre.

- Esőre nem vettek fel, és az osztálytársaimat sem, akik oda
jelentkeztek. Az egy év alatt több helyen játszottam,
statisztáltam, például a Teatrum Színiakadémián, a Keleti
István Művészeti Iskolában, a Madách Színházban. Úgy
tanultam a legtöbbet, hogy figyeltem, minden iskolánál
többet jelentett.

- Egy év alatt ilyen sok helyen? Nem érezte jól magár az
egyik színházban, azért váltott a másikra, harmadikra?

- Kirúgtak. A Teatrumot párhuzamosan csináltam a Madách
Színházzal, ezt nem lehetett. Szerettem a Madáchban
játszani, csak én olyan késős ember vagyok, mindig
elalszom. A gimnáziumban akkor aludtam el, amikor akartam,
de a színházban fontos a pontosság, ezt meg kellett tanulnom.

- Az egyetemre nem prózai, hanem zenés osztályba jelentkezett.

- Mikor második alkalommal felvételiztem, úgy tudtam,
Kerényi Imre indít prózai osztályt. Mivel a Madáchban, amit
ő igazgatott, voltak problémáim, nem akartam hozzá kerülni.
Azt hallotam Szirtes Tamásé lesz a zenés osztály, ő kedvelt
engem, szerettem volna oda járni. A felvételin aztán
kiderült, hogy mégis Kerényi indítja a zenés osztályt, nála
felvételiztem. Na, János, fáradjon fel a színpadra , mutassa
meg, mit tud, mondta. Annyit tudott rólam, hogy link vagyok,
meg statisztálok; ott, a színpadon mindent elő kellett
adnom, az összes verset, dalt, amivel készültem. Ha
felvesszük magát, ugye, nem fog késni, kérdezte. Így vettek fel.

- Milyen az osztályközösségük? Valamennyien különböző
egyéniségek?

- Tizenheten járunk egy osztályba: tíz fiú és hét lány.
mindenki más, külsőre, stílusra, alkatra és beszédében is,
nincsenek köztünk irigykedések. Tízen-tizenegyen állandóan
együtt vagyunk; van, aki "kilóg a sorból" ,például Dolhai
Attila- aki az Operettszínház Rómeó és Júlia előadásában a
főszereplőt alakítja-, neki felesége, gyereke van, velük
kell töltenie az idejét. Úgy érzem, fontos, hogy az egy
osztályba járók éjjel-nappal együtt legyenek, megismerjék
egymást, tudjanak együtt dolgozni, az esti próba után is
leüljenek beszélgetni. Az első évben szinte mindenkinek
tönkrement a kapcsolata; nem sokan tudják elviselni, hogy
reggeltől estig az egyetemen, a színházban vagyunk, nincs
szabadidőnk.

- Mennyiben más egy zenés osztály, mint egy prózai?

-A zenés osztályban tanulókkal, végzőkkel sokan
ellenszenvvel viseltetnek, azt mondják rájuk: ezek csak
énekelnek. Kerényinek korábban mindig prózai osztálya volt,
ő nagy hangsúlyt helyez arra, hogy ne csak énekes
pacsirtákat képezzen, hanem drámai szerepben is megállják a
helyüket. Ugyanazt tanuljuk mi is, mint a prózai osztály
színészei, csak több az énekóránk. A zenés darabokat
általában lenézik az emberek, pedig azok az érzelmekre
hatnak és ma erre nagy szükség van.

- Eldöntötte már, hogy később a zenés vagy a prózai műfajt
választja?

- Nem akarom elkötelezni magam a zenés színház iránt,
szeretnék mindent, prózai szerepeket is játszani.

- Beszélgetésünkben igen oldott, színpadon sem gátlásos?

- Az első évben azok voltunk; főleg azoknál a tanároknál,
akiket nagyon tiszteltünk, nem mertünk megnyílni. Már nem
érzek ilyet. Általában könnyen megnyílok, szeretek
ismerkedni, imádom az embereket. szeretek tömegközlekedési
eszközön utazni, figyelem az embereket, ki milyen, vajon mit
gondol.

- Kocsija nincs?

- Nincs, nyáron szeretném megszerezni a jogosítványt.

- Hogyan kapta meg Néró szerepét?

- A legjobb dolgok mindig a véletlennek köszönhetők. Ilyen
volt Titusz szerepe a Pannon Várszínház Kinizsi című
előadásában a gimnázium után és ilyen Néró is. A veszprémi
meghallgatásra az osztálytársam, Nagy Lóránt, aki szintén
játszott a darabban, hívta fel a figyelmem. Idejövet a
kocsiban hallgattam meg a dalokat, amikor a meghallgatáson
kérték, hogy énekeljem el a „Róma égése” című dalt, mondtam,
hogy nem tudom, most hallgattam meg. Félig improvizáltam,
mégis megtetszett a darab szerzőjének, Várkonyi Mátyásnak és
a rendezőnek, Nagy Viktornak.

- Van még a darabnak aktualitása? Nem vesztette érvényét?

-                      -Nyilván más az aktualitása, mint 1981-ben, amikor először
bemutatták- te jó ég, akkor születtem!!-, de mondanivalója
érvényes. Ma is előfordul, hogy a semmiből kiemelnek
embereket és felteszik őket a csúcsra. Nérót is így "nyomták
fel", nem tudta kezelni a helyzetet. Tetszett a szerep, mert
egy ívet mutathattam be: egy kölyköt, aki később megőrül és
megöli magát.

- Kerényi látta az előadást?

- Igen, tetszett neki. Olyan jó dolgokat mondott a szereppel
kapcsolatban, amiket később beépítettem az alakításba.

- Hogyan fogadta a közönség és a társulat elismerését, a
Petőfi-díjat?

-                      -Zavarba ejtett. Huszonkét éves vagyok, egy darabban
játszottam és pont én kapom a díjat. Nem vagyok az a
"beleülős" fajta, sosem vagyok elégedett önmagammal. Mindig
újat és újat, jobbat szeretnék nyújtani.

-                     
- Nyáron pihen vagy dolgozik?

- Egyelőre vizsgázom, július végén pedig Egerben mutatják be
az Egri csillagokat, Bornemissza Gergőt alakítom. Várkonyi
találta ki, ő hívott a szerepre. Augusztusban majd pihenek.

(Balla Emőke cikkje a Veszprém megyei Naplóból)