Fönt a Maszat-hegy legtetején,

Ahol érik a Bajuszos Pöszméte,

És ahol sose voltunk még, te meg én,

Ott ül a teraszán Szösz néne.

Ott ül a teraszán,

Vénkora tavaszán,

Néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,

Szimatol körülötte az öszvére,

Hogyhogy sohasem tetszik berekedni

A nagy dúdolásban, Szösz néne?

Hogyhogy a köszvény,

Hogyhogy az öszvér

Nem szegi kedvét, Szösz néne?

Hát tudjátok, ez úgy van, gyerekek,

Nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,

Csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,

Szösz van a padlón, csempén, plafonon,

Szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,

Szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,

Öszvér, köszvény, semmi se búsít,

Nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Futnak a Takarítók a teraszhoz,

Sipítoznak máris: „Szösz néne,

Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,

Nem lesz ennek rossz vére?

Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,

Szösz van a porcica kunkori bajszán,

Szösztelenítsünk, portalanítsunk,

Föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,

Ahol érik a Bajuszos Pöszméte,

És ahol sose voltunk még, te meg én,

Dudorászik a teraszon Szösz néne:

„Szösztelenítés, portalanítás,

Föltakarítás? Kösz, még ne!”