Fabula Este tíz óra van, a premiernek vége, Énekeltünk, mint a barom, beszűkült a gége. Együtt írták ezt a művet, Géza meg a Karcsi, Laura a címe, nem pediglen Marcsi. De hogy ez lett végül, nem tehetünk róla, Ezt vetette papírra Bereményi tolla. A Berci rendezte, és bírom a srácot, Hogy mi lett belőle, az ma este látszott. A közönség tombolt, s én megértem őket, Nem a férfiakat, inkább a nőket. Hisz játszott benne Sanyi, a szabolcsi csávó, Egy személyben ő volt ma este az ÁVÓ. Tőle volt fényesebb ez a mai este, Gyönyörű a szeme, és kiváló a teste. Imádják, kérem a stúdiós lányok, Na, hagyjuk a francba, ettől már hányok! Láttuk még ma este Katit, az anyánkat, Otthonról hozta a ruhákat magának. Róla is készült egy vastagabb akta, A ruhatárát ő még Kádártól kapta. Aztán itt van, kérem, egy fickó, aki sármos, Megmondom a nevét: Szemenyei János. A próbák folyamán mindig meg-megnéztem, Akkora a hangja, majdnem lepetéztem. Igaz, hogy kicsike, mert rövid a lába, De ha jól énekel, ki a fene bánja? Velünk volt Artúr is; az elején látszott, Hogy nehezen fogjuk kibírni a srácot. Aztán kiderült, hogy mégis príma barát, Egy piros poroltóval lenyugtatta magát. Hogy ma este Artúr volt Jánosnak a bátya? Ne beszéljünk erről. Itt van a Kátya! Hatalmas a hangja, és tud is vele élni, Miatta két hangfalat kellett kicserélni. Zalából nézve messze van Tolna, Ha nem lenne barátja már rég, lenyúlták volna. Van egy kopasz fejű, olyan, mint egy baba, De nem ezért szeretünk, hidd el, téged, Csaba. Egyszer majd búcsúzunk, és azt mondom, hogy "szerusz", De addig csak te lehetsz nálunk a Zeusz. Rajtad én ma nagyon csodálkoztam, Fáni, Hogy hátrafelé menet, hogy tudsz betalálni? Itt volt a Robi is, szürke öltöny rajta, Nem vett föl semmi mást, mert ő olyan fajta. Látjátok, mi lehet egy hűséges társból? Anitát ma kirakták simán a lakásból. Nem kellett ma fölösleges ének meg duma, Lejátszottunk benneteket, én, meg a Puma. A presszóban is úgy állunk, mint két felbőszült bika, De megrogyott a lábunk, ha jött Veronika. Azt hiszem, nyilával mellbe talált Ámor, Köszönjük a táncokat, drága Stefán Gábor. Összegezve, kérem, ezt a mai napot, Örüljünk, hogy nem kellett kihívni egy papot. De így most a végére kimondom a tutit, Nyomtunk itt ma este egy piszok jó bulit. U.i.: Balázs, egész este kerestelek. A verset Gábor László és Kiss Ernő írta

Fabula Este tíz óra van, a premiernek vége, Énekeltünk, mint a barom, beszűkült a gége. Együtt írták ezt a művet, Géza meg a Karcsi, Laura a címe, nem pediglen Marcsi. De hogy ez lett végül, nem tehetünk róla, Ezt vetette papírra Bereményi tolla. A Berci rendezte, és bírom a srácot, Hogy mi lett belőle, az ma este látszott. A közönség tombolt, s én megértem őket, Nem a férfiakat, inkább a nőket. Hisz játszott benne Sanyi, a szabolcsi csávó, Egy személyben ő volt ma este az ÁVÓ. Tőle volt fényesebb ez a mai este, Gyönyörű a szeme, és kiváló a teste. Imádják, kérem a stúdiós lányok, Na, hagyjuk a francba, ettől már hányok! Láttuk még ma este Katit, az anyánkat, Otthonról hozta a ruhákat magának. Róla is készült egy vastagabb akta, A ruhatárát ő még Kádártól kapta. Aztán itt van, kérem, egy fickó, aki sármos, Megmondom a nevét: Szemenyei János. A próbák folyamán mindig meg-megnéztem, Akkora a hangja, majdnem lepetéztem. Igaz, hogy kicsike, mert rövid a lába, De ha jól énekel, ki a fene bánja? Velünk volt Artúr is; az elején látszott, Hogy nehezen fogjuk kibírni a srácot. Aztán kiderült, hogy mégis príma barát, Egy piros poroltóval lenyugtatta magát. Hogy ma este Artúr volt Jánosnak a bátya? Ne beszéljünk erről. Itt van a Kátya! Hatalmas a hangja, és tud is vele élni, Miatta két hangfalat kellett kicserélni. Zalából nézve messze van Tolna, Ha nem lenne barátja már rég, lenyúlták volna. Van egy kopasz fejű, olyan, mint egy baba, De nem ezért szeretünk, hidd el, téged, Csaba. Egyszer majd búcsúzunk, és azt mondom, hogy "szerusz", De addig csak te lehetsz nálunk a Zeusz. Rajtad én ma nagyon csodálkoztam, Fáni, Hogy hátrafelé menet, hogy tudsz betalálni? Itt volt a Robi is, szürke öltöny rajta, Nem vett föl semmi mást, mert ő olyan fajta. Látjátok, mi lehet egy hűséges társból? Anitát ma kirakták simán a lakásból. Nem kellett ma fölösleges ének meg duma, Lejátszottunk benneteket, én, meg a Puma. A presszóban is úgy állunk, mint két felbőszült bika, De megrogyott a lábunk, ha jött Veronika. Azt hiszem, nyilával mellbe talált Ámor, Köszönjük a táncokat, drága Stefán Gábor. Összegezve, kérem, ezt a mai napot, Örüljünk, hogy nem kellett kihívni egy papot. De így most a végére kimondom a tutit, Nyomtunk itt ma este egy piszok jó bulit. U.i.: Balázs, egész este kerestelek.