- Kaptam ajánlatokat, de azt gondoltam, ha zenés színházhoz szerződöm, nagyobb az esély a beskatulyázódásra. Szeretek énekelni, de talán nem sértődik meg senki, ha azt mondom, a prózai szerepek nagyobb kihívást jelentenek. Zalaegerszeget elsősorban Bagó Bertalan miatt választottam. Vele az egyetem második évében, a Kokainfutár című Tasnádi István-darab előadásán dolgoztunk együtt, és azt hiszem, ezzel sikerült eloszlatnunk a zenés osztályokat érintő tévhitet, azt, hogy csak énekelni tudunk. Berci ízlésében megbízom, az egyetem utolsó évében itt a Laura című musical próbái alatt megismertem a társulatot, és az a hozzáállás, amit tapasztaltam, rokonszenves volt. A harmadik évadomat töltöm a Hevesi Sándor Színházban, és azt látom, nagy előnye van annak, ha az ember társulathoz tartozik. Ez a város pedig elég messze esik Pesttől, így a próbafolyamat alatt koncentrálhatok  csak a munkára. Innen nem lehet naponta ingázni a fővárosba. Az utóbbi években sok fiatal szerződött ide, nagyon jó csapat alakult ki. A III. Richárd is közös munka eredménye.

 

 

- Tulajdonképpen egy ember két énjét látjuk. A nyitó monológból ismert púposságot, sántaságot, rútságot, mindazokat az attribútumokat, amelyeket III. Richárdhoz társítanak, Robi viseli. Az előadás során, ahogyan elszenvedem vagy megteszem a történet szörnyűségeit, úgy válok olyanná, mint ő, és rám kerülnek át ezek a tulajdonságok.

 

 

III. Richárd  Fotó: MTI

- Ez az ember nagyon akar valamit. Egyedül neki van hite ebben a világban, a körülötte élők mind mocskosak, nincs közöttük egy igaz, őszinte ember sem. Míg a többieket csak az érdek mozgatja, ő az egyetlen, aki távlatokban gondolkodik. Nyilván nem bűntelen, mégis jobb korokban jobbra fordítható tehetség. Zseni, hatalmas formátumú egyéniség, aki megbabonázza, elbűvöli a többieket, és hatalmat gyakorolhat felettük. Akkorát akar harapni a világból, amekkorát nem lehet, olyan célokat tűz ki, amelyek irreálisak. És mindezeket olyan módszerekkel éri el, amelyekhez csak ő mer nyúlni. Nem jut eszébe, hogy ez visszaüthet, és ebbe szépen lassan beleőrül. Amikor Richmond legyőzi őt, akkor az egyetlen hittel élő szereplő hal meg. Számomra már a nyár is a darab jegyében telt, sokat készültem, utánaolvastam, a York- és a Lancester-családfa szinte minden ágát ismerem. Augusztus végén kezdtük a próbákat, és kezdettől a nagyszínpadon dolgoztunk. Több mint egy hónapja ezzel kelek, ezzel fekszem. A héten többször volt, hogy hajnalban felriadtam, nincs éjszaka, hogy ne Richárddal álmodnék. Van abban némi igazság, amit Gábor Miklós mondott, hogy ebben a szerepben az ember kijátszhat magából minden gonoszt. De nem a gonoszsága a lényeg, hanem a saját hitének igazsága. Egyszerre áldott és elmebeteg állapot ez, de szerencsésnek tartom magam, hogy egyáltalán nem szokványos életkorban, 25 évesen megkaptam ezt a lehetőséget.

 

 

- Tasnádi István Tranzitjának bemutatója januárban lesz, abban fogok játszani, illetve zenét írok hozzá. A közös gondolkodás eredményeképp még alakul a darab, de jó ideje keringenek dallamok az agyamban, amelyek műfajilag valahol a komoly- és a könnyűzene között vannak. Félreértés ne essék, imádom a musicalt, de ezen túllépve, az operához közelítve megújulhat a zenés műfaj. Úgy gondolom, a zenés színháznak sem csupán szórakoztatásról, lazításról kell szólnia. Sokkal többet kell gondolni a nézőről, mint amennyit ő feltételez magáról.