Köztünk üszkölt űr-ködök,

Vak homályban gyűrködök:

Metszi másét pályám?

Szűk örömben szűkölöm:

Szűm szürke és szűrt körön

Szűntelen miért fáj ám?

Refr:       Szívünk árva mécse

Bár lobogna messze,

Nem oly vibra mégse:

Más lángját, hogy messe.

Külsőmre velúr terül,

De begyűl belűr belül,

S örökkön ő őröm!

Dér-ült lelkem nem derül,

Egyedül dűl emberül,

S ürümöm csak űröm!

Refr:       Szívünk árva mécse

Bár lobogna messze,

Nem oly vibra mégse:

Más lángját, hogy messe.

Nem oly erős ez se, ez se, ez se, ez se…