III. Richárd, korábban Gloster hercege - Szemenyei János
X X X - Szegezdi Róbert
IV. Edwárd, Richárd bátyja - Balogh Tamás
György, Clarence hercege, Richárd bátyja - Zalányi Gyula
Buckingham hercege - Nagy Péter
Erzsébet, Edwárd felesége - Holecskó Orsolya
Rivers grófja, Erzsébet bátyja - Szakály Aurél
Lord Grey, Erzsébet öccse - Hertelendy Attila
Lord Hastings - Szakács László
Lord Stanley - Kiss Ernő Soós Imre-díjas
Sir William Catesby - Kricsár Kamill
Sir James Tyrrel - Mészáros András
Apát - Urházy Gábor László
Első gyilkos - Mihály Péter
Második gyilkos - Andics Tibor
Henrik, Richmond grófja, később VII. Henrik - Vizkeleti Zsolt
Margit, trónfosztott királyné, VI. Henrik özvegye - Ecsedi Erzsébet
Lady Anna, VI. Henrik menye - Kovács Judit

Díszlet-jelmez: Vereckei Rita
Ügyelő: Szilasi Attila
Zene: Horváth Károly
Súgó: Jurina Beáta
Rendező asszisztens: Stefán Gábor, Végvári Katalin

Rendező: Bagó Bertalan Jászai-díjas

Gyilkos testvérharc után béke köszönt Angliára. IV. Edward király ül a trónon, s nem is sejti, hogy öccse, Richárd, Gloster hercege, koronájára tör. Richárd elszánt gonosztevő, aki a darabot indító, a világirodalomban egyedülálló monológban cinikus nyíltsággal vallja meg: "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek."
Richárd alakja az első a hatalmas szenvedélyű, jellegzetesen reneszánsz Shakespeare-hősök sorában, félelmetes királyi gonosztevő. Véres felemelkedésének és csúfos bukásának ábrázolásával Shakespeare hitet tett zsarnokgyűlöletéről, állást foglalt a maga korának haladó állameszménye, a központi monarchia intézménye mellett.