Két színház példás együttműködésének köszönhetően született meg az új magyar zenés színpadi előadás, tudtuk meg a Sose halunk meg alkotógárdájától. A budapesti József Attila Színház és a szolnoki Szigligeti Színház direktora fogott össze, pontosabban adta bele saját erőit az ígéretes előadás tető alá hozatala érdekében. Így került sor Szolnokon a múlt év decemberében az ősbemutatóra, majd az ottani koreográfiák és táncosok, valamint a díszletek áttelepítésével – s egyben némi átdolgozásával –, most a József Attilában debütál a darab, amely a társulat szerint ugyanaz, mégis teljesen más változat lesz. Közös viszont mindkettőben, hogy Gyuszi bácsi szerepét ott is Koltai Róbert játssza, igaz, filmbeli figurájánál immár 14 évvel idősebben.

Koltai volt az ötlet szülőatyja is, a film forgatókönyvét is jegyző Nógrádi Gábor írta a szövegkönyvet, s ezt olyan inspirálónak találta Dés László, aki egyébként Koltaival a Sose halunk meg óta minden filmben együtt dolgozik, hogy azonnal ráállt a munkára. Nemes István dalszövegeire így született meg a színpadi változat zenéje, több mint egy tucat új dallal. Külön érdekesség a darab állandó csiszolására-fejlesztésére, hogy a szolnoki premieren fogta el Dést a hiányérzet egy adott színpadi szituáció láttán, ahová még egy dal kívánkozott. Január elején már készen volt az odaillő dallal, s attól fogva ezzel együtt élt tovább a darab. Ahogy két musicalje (Valahol Európában, A dzsungel könyve), a Sose halunk meg zenei anyaga is CD-re kerül, a felvételekkel elkészültek, s a szerző reményei szerint a Sony BMG gondozásában a színházi premier idejére már kapható lesz a boltokban.

A pesti premierre tekintettel Koltai Róbert közben Gyuszi bácsiként elbúcsúzott a szolnoki közönségtől, a Sose halunk meg most már csak a József Attilában látható majd. A dalos-táncos színpadi változatról Koltai lapunknak megerősítette Bodor Johanna koreográfus szavait, aki szerint „ez a darab a színészeknek szokatlanul szuflás szerepeket jelent” a sokféle koreografált mozgással.

– Nem csak a történet robog előre a színpadon, az egész előadás egy rohanás – mondja Koltai. – A filmet egy-két perces jelenetekből rakjuk össze, ott nincs kivallatva az ember fizikuma. A színpadon elkezdjük a játékot és nincs megállás két és fél órán át. Magam például öt dalt énekelek, de így vannak mind a többiek is, tánc, ének, a piac és az utca kavargása. Azt érzem, a fizikai nehézségeken túllendülni nagy öröm, de még nagyobb élmény azt látni, hogy ebben a lelkes társulatban próbáról próbára csiszolódik-fejlődik minden, hiszen ez a sok apró szerepből összeálló darab különösképpen erős kollektív munkát igényel.

– A film nagy találmánya: Gyuszi bácsi, az a kisember, aki mi magunk vagyunk – mondja Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója, a zenés játék létrejöttének egyik áldozatkész pártfogója. – Ő a magyar Svejk, aki próbálja túlélni a buktatókkal és szomorúságokkal teli mindennapok kisszerűségét. Ettől volt szerethető a film és ettől szerethető az a darab, amely készülődik a színpadunkon.

Az 1962-ben játszódó történet vállfaárus főhősét, mint az közismert, Koltai saját nagybátyjáról mintázta. A színpadon is ezt a kort, e kor jellegzetes világát idézik fel a piac, a kisvárosi utca, az ügető nyüzsgő, kavargó jelenetei, amelyekben Koltai mellett a főbb szerepekben Szabó Kimmel Tamás, Vándor Éva, Ullmann Mónika, Fehér Anna, Sztankay István, Esztergályos Cecília, Sztarenki Pál, Andorai Péter és még sokan mások az először április 14-én látható Sose halunk meg előadásain.