A vállfaárus újjászületése a színpadon
2007.11.18. 01:30
Kultuszfilmből zenés színpadi játék: Sose halunk meg a József Attila Színházban
Gyuszi bácsi, a vállfaárus kultuszfilmhősből színpadi hőssé avanzsál: április 14-én mutatja be a József Attila Színház Koltai Róbert legendás filmje, a Sose halunk meg zenés színpadi változatát. Dés László az ugyancsak legendássá lett filmdala, a Nagy utazás mellé még 13 új dalt komponált. A sokszereplős színházi átirathoz Bodor Johanna tervezett táncokat és lendületes koreográfikus mozgásokat.
Gyuszi bácsi magyar Svejkként botladozik a világban – Koltai Róbert, Dés László és Szabó Kimmel TamásFotó: Kertész Gábor Két színház példás együttműködésének köszönhetően született meg az új magyar zenés színpadi előadás, tudtuk meg a Sose halunk meg alkotógárdájától. A budapesti József Attila Színház és a szolnoki Szigligeti Színház direktora fogott össze, pontosabban adta bele saját erőit az ígéretes előadás tető alá hozatala érdekében. Így került sor Szolnokon a múlt év decemberében az ősbemutatóra, majd az ottani koreográfiák és táncosok, valamint a díszletek áttelepítésével – s egyben némi átdolgozásával –, most a József Attilában debütál a darab, amely a társulat szerint ugyanaz, mégis teljesen más változat lesz. Közös viszont mindkettőben, hogy Gyuszi bácsi szerepét ott is Koltai Róbert játssza, igaz, filmbeli figurájánál immár 14 évvel idősebben. Koltai volt az ötlet szülőatyja is, a film forgatókönyvét is jegyző Nógrádi Gábor írta a szövegkönyvet, s ezt olyan inspirálónak találta Dés László, aki egyébként Koltaival a Sose halunk meg óta minden filmben együtt dolgozik, hogy azonnal ráállt a munkára. Nemes István dalszövegeire így született meg a színpadi változat zenéje, több mint egy tucat új dallal. Külön érdekesség a darab állandó csiszolására-fejlesztésére, hogy a szolnoki premieren fogta el Dést a hiányérzet egy adott színpadi szituáció láttán, ahová még egy dal kívánkozott. Január elején már készen volt az odaillő dallal, s attól fogva ezzel együtt élt tovább a darab. Ahogy két musicalje (Valahol Európában, A dzsungel könyve), a Sose halunk meg zenei anyaga is CD-re kerül, a felvételekkel elkészültek, s a szerző reményei szerint a Sony BMG gondozásában a színházi premier idejére már kapható lesz a boltokban. A pesti premierre tekintettel Koltai Róbert közben Gyuszi bácsiként elbúcsúzott a szolnoki közönségtől, a Sose halunk meg most már csak a József Attilában látható majd. A dalos-táncos színpadi változatról Koltai lapunknak megerősítette Bodor Johanna koreográfus szavait, aki szerint „ez a darab a színészeknek szokatlanul szuflás szerepeket jelent” a sokféle koreografált mozgással. – Nem csak a történet robog előre a színpadon, az egész előadás egy rohanás – mondja Koltai. – A filmet egy-két perces jelenetekből rakjuk össze, ott nincs kivallatva az ember fizikuma. A színpadon elkezdjük a játékot és nincs megállás két és fél órán át. Magam például öt dalt énekelek, de így vannak mind a többiek is, tánc, ének, a piac és az utca kavargása. Azt érzem, a fizikai nehézségeken túllendülni nagy öröm, de még nagyobb élmény azt látni, hogy ebben a lelkes társulatban próbáról próbára csiszolódik-fejlődik minden, hiszen ez a sok apró szerepből összeálló darab különösképpen erős kollektív munkát igényel. – A film nagy találmánya: Gyuszi bácsi, az a kisember, aki mi magunk vagyunk – mondja Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója, a zenés játék létrejöttének egyik áldozatkész pártfogója. – Ő a magyar Svejk, aki próbálja túlélni a buktatókkal és szomorúságokkal teli mindennapok kisszerűségét. Ettől volt szerethető a film és ettől szerethető az a darab, amely készülődik a színpadunkon. Az 1962-ben játszódó történet vállfaárus főhősét, mint az közismert, Koltai saját nagybátyjáról mintázta. A színpadon is ezt a kort, e kor jellegzetes világát idézik fel a piac, a kisvárosi utca, az ügető nyüzsgő, kavargó jelenetei, amelyekben Koltai mellett a főbb szerepekben Szabó Kimmel Tamás, Vándor Éva, Ullmann Mónika, Fehér Anna, Sztankay István, Esztergályos Cecília, Sztarenki Pál, Andorai Péter és még sokan mások az először április 14-én látható Sose halunk meg előadásain.
B. É.
Színészek és szerepek
Ullmann Mónika: én játszom Nusit, aki egészen más Nusi lesz a színpadon, mint amilyen a filmben volt. Már az is bizonyítja ezt, hogy Dés László egy szép szerelmes duettel ajándékozta meg ezt a szerepet.
Sztankay István: Deutsch bácsi leszek, az öreg tánctanár. Kis szerep, énekelni nem is fogok, de annak örülök, hogy a darab azt mondja ma is, igen, túl fogjuk élni, és ezt üzenjük az unokáinknak is.
Esztergályos Cecília: szösszenetnyi szerepemben Deutsch néni vagyok, és bár apró a szerep, és énekelni én sem fogok, de boldoggá tesz, hogy ennyi fiatal között részese vagyok egy új zenés darab születésének.
Szabó Kimmel Tamás: Imi, az unokaöcs szerepében folyvást Gyuszi bácsi társaságában tanulom az életet. Ascher Tamás és Novák Eszter zenés osztályába járok a Színművészeti Egyetemen, 24-en vagyunk ebben a végzős osztályban, s eddig egyikünknek sincs szerződése. Nagyon jól érzem magam a szerepben és reménykedem, hogy az előadás nagy sorozatot ér meg és lendületet ad a pályán az induláshoz.
Fehér Anna: Teréz kendőket árul, harminc éve elhagyták, s azóta szakadatlan várja vissza élete férfiját. A szerep egy szín a sokszínű színpadi palettán, és benne egy szép, nehéz dalra fakadhatok.
|