Rendszerint kétségeim támadnak, ha egy színész rendez: arra gyanakszom, hogy a pályáján nem találja meg a boldogulását, ezért néz más tevékenység után. Mivel Magyarországon nagy hiány van ütőképes rendezőkből, a direktorok tűrik a kísérletezést; többekről végül kiderül, hogy tudnak is rendezni. Cserhalmi Györgyben Bagó Bertalan, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház rendezője látta meg az ilyen irányú képességet, ő kérte föl a Pillantás a hídról című Arthur Miller-dráma színpadra állítására. És Cserhalmi mindjárt az első rendezésével az évad egyik legjobb produkcióját hozta létre.

Nincs fene nagy rendezői koncepciója, nincs látomása, nem írja át a szöveget, szép hagyományosan, színészkollégáira koncentrálva, kihozva belőlük a maximumot, elevenné teszi a darabot. Ahol éppen nem ezt teszi, nem is annyira jó. Nincs különösebb szükség a keretjátékra, a szereplők tablószerű összerendeződésére a produkció elején és végén, ez csak gyengíti a hatást, és nehezebben kezdődik el a rögtön feszültségtől terhes darab. A tragédia bekövetkezte után is van némi fölösleges körülményeskedés a színpadon. Ami a keretjáték között történik, az viszont fajsúlyos és megrendítő. Sokan beszéltek már a tragédia haláláról, arról, hogy a nagy formátumú hősök kihalásával hatástalanná vált ez a műfaj; kisszerű létünkhöz inkább a bohózat illik. Miller viszont a kisemberekben is megtalálta a heroikust, azt a tartást, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy tragikus hősökké váljanak. Manapság nálunk igen aktuálisnak tűnik a szegények, a társadalmon kívül rekedtek sorsáról beszélni. Arról, hogy forr és hatalmasodik el bennük a düh, és milyen fontos lehet nekik – a reménytelenség közepette is – a becsület.

Eddie Carbone, a dokkmunkás története, aki felesége szeme láttára szeret bele a mostohalányába, erősen hat. Eddie annyira belelovalja magát az érzelembe, hogy följelenti a bevándorlási hivatalnál az általa rejtegetett két illegális bevándorló rokonát, mert egyikük össze akar házasodni a lánnyal. Ilyés Róbert egyre növekvő belső feszültséggel alakítja a mind ingerültebbé váló, már-már elállatiasodó munkást. Pap Lujza igen mélyen, szenvedéssel adja a feleséget, aki férje és mostohalánya között őrlődik, mindkettőjüket az imádatig szeretve. Holecskó Orsolya a lány szerepében tud tiszta lelkű és elszántan akaratos lenni egyszerre. A bevándorló testvérek szerepében Szemenyei János a szerelmes fiúként, Szegezdi Róbert a háromgyerekes, családjára kereső emberként játszik kiválóan. Néhány éve még Bubik István nyújtott remek alakítást Eddie szerepében Pécsett, Szikora János rendezésében. Emlékezetes volt a Torontói Magyar Színház Kosaras Vilmos által rendezett produkciója is. A zalaegerszegi Pillantás a hídról vetekszik ezekkel a produkciókkal: Cserhalmi Györgynek érdemes máskor is rendeznie.

Bóta Gábor

forrás