Újra tarolt a Démonólógia

Gimnazista diákok elhatározzák, hogy csinálnak egy musicalt a halloween napi műsorra. Jonathan Wood és Fred Farelli ír egy darabot az osztálynak a Frankensteinből. Az előadás sikere érdekében a fiatalok megidézik Byronék szellemét. A szellemek megjelennek, de nem a jelenben, hanem 1816-ban, a Genfi tó partján. A két világ párhuzamosan van jelen, nem látják egymást. Egy kis idő elteltével azonban a fiatal gimnazisták és Byron társasága is érzi, hogy nincsenek egyedül. Ekkor a múlt és a jelen hirtelen összecsúszik, káosz alakul ki.

A Démonológia című zenés kísértetjáték a végzős operett- musical osztály vizsgaelőadása volt az Ódry Színpadon 2005-ben. A fiatalok azóta szétszóródtak, mind más társulathoz szerződtek, és jelenleg is több darabban játszanak. Nagy Sanyit folyamatosan láthatjuk a Madách Színház sikerdarabjaiban, a Producerekben, az Operaház fantomjában és a Volt egyszer egy csapatban, melyben Szemenyei János és Nagy Lóránt is szerepet kapott. A fiatalok közül többen feltűnnek majd a nyáron bemutatandó Vámpírok báljában is. Szemenyei János játszik Zalaegerszegen és pesti színházakban is. Egyik jelenlegi nagysikerű szerepe a Sose halunk meg „Imije”. Az osztály többi tagjáról nem is beszélve. A fiatalok rengeteget játszanak, szinte alig van idejük. Most mégis úgy döntöttek, hogy két év után újra összeállnak, és ismét előadják a vizsgadarabjukat.

Szerencsém volt, mert még kaptam jegyet a május 13-i bemutatóra. A darabot kicsit átírták, kijavították. A szerzők (Szemenyei, Szőcs) valószínűleg arra számítottak, hogy a színház az osztály ismerőseivel, barátaival, és rajongótáborával telik majd meg. Telerakták a sztorit olyan poénokkal, amiket csak azok értenek, akik ismerik a színészek többi darabját, az elmúlt két év történéseit. Ez nagyon jól sikerült. Voltak utalások például a Vámpírok báljára, a Volt egyszer egy csapatra, Nagy Sanyi együttesére, az Adagio-ra. Ezeket a kis csattanókat a közönség nagy tapsviharral és percekig tartó nevetéssel fogadta.

 Az előadás íve végig emelkedik, a vége fordulatos és nagyot csattan. Még a Vidám színpad igazgatója (Puskás Tamás) is feltűnik egy rövid jelenetben. A színészek elfoglaltságai miatt a legtöbb szerepet meg kellett kettőzni.

Már megjelent egy demo az előadás dalaival. A cd-re még várni kell őszig. A darab olyan fiatalos és lendületes, hogy akár a musical nagyja, Andrew Lloyd Webber is megirigyelhetné.

A színpadi díszlet nem túl változatos, végig ugyan az volt. Ám ebből a néző szinte semmit sem érzékelt, mert a szereplők remekül kihasználták a teret. Játszottak a színpadon és játszottak a közönség sorai mellett is. Egy-egy félelmetesebbnek szánt jelenetnél nem csak a színpad, hanem szinte az egész nézőtér füstfelhőbe borult. A jelmezek nagyon életszerűek voltak, kitűnően érzékeltették Lord Byron és Shelley korát.

Az előadás végén a közönség egyöntetűen felállt és állva tapsolt. A darab fogadtatását látva a színészek arcára először a meglepettség, majd az öröm rajzolódott ki. Szemenyei Jani ajkáról le lehetett olvasni az „Ezt nem hiszem el.” mondatot. A közönség vastapsa pedig nem akart szűnni. Így a meghajlás elég hosszasra, bár annál vidámabbra sikeredett. Talán nem is láttam még olyan darabot, aminek ekkora sikere lett volna.

A közönség májusban még 3 előadást láthat a „médiaparódiából”. Az se búsuljon, aki már nem kapott jegyet, mert a darabot ősztől újra a Vidám Színpad műsorára tűzik.

A darab szereplői: Nagy Sándor, Nagy Lóránt, Holecskó Orsolya, Peller Anna / Meskó Tímea, Wégner Judit / Kovács Vanda, Fila Balázs / Urmai Gábor, Szegő Adrienn, Posta Victor / Simon Kornél, Ömböli Pál / Orosz Ákos e. h. , Szőcs Artúr, Szemenyei János, Zöld Csaba / Szakács Tibor

Rendező: Bagó Bertalan

Zene: Szemenyei János, Szőcs Artúr

Kapcsolódó link: www.vidamszinpad.hu