Zalaegerszeg - Néhány éve A salemi boszorkányokat játszotta, most a Pillantás a hídról című, csöppet sem könnyű drámát kínálja az amerikai Arthur Millertől a fáradságosabb, de maradandóbb színházi élményt meg nem vető közönségének a megyeszékhelyi Hevesi Sándor Színház.

Ha valaki azt hiszi, lehet darabot írni érdek nélkül, az éppen úgy téved, mint aki azt hiszi, hogy lehet szeretni közömbösen - írja Miller (1915-2005), aki Marilyn Monroe férjeként az áldozatvállaló szeretetről valószínűleg elég sokat tudott. A fenti idézet azonban mégis inkább arra ad alkalmat, hogy belegondoljunk, vajon a látszólag az ötvenes években az USA-ba vándorlók kínjait taglaló darabot milyen érdek vezényelte a zalaegerszegi színpadra 2007-ben. A motiváció annál inkább izgathatja a nézőt, mert a kitűnő színművész, Cserhalmi György először ült a rendezői székbe, hogy bemutassa nekünk Miller precízen átgondolt realizmusát, mely a szenvedély sötét útvesztőibe kalauzol. Antik sorstragédia Brooklynban.

A színlap az alábbiakban foglal össze: a dráma hőse, Eddie Carbone, dokkmunkás. A hajókat rakja ki a Brooklyn híd közelében. Jó ember, a családjának él. Mint a többi Miller-hős, átlagember, de nem vágy vagy akarat nélküli. Sőt, végzete van, mostohalánya iránti öntudatlan vonzódása okán lesz a görög tragédiák hőseiéhez hasonlóan leírhatatlanul szenvedélyes és végül árulással, becstelenséggel terhes az élete. A rendezői szándék első olvasatban ugyan e belső tipródás-vívódás kivetülését helyezi előtérbe, mögötte azonban nagyon is erőteljesen épül föl a munkát kereső európai, pontosabban olasz emigránsok gyökértelen létezése. A kitörölhetetlen, néha bosszúálló hagyományok jelképeként talán ezért áll a darab végén a néma szereplő nagymama (Ecsedi Erzsébet) talpig népviseletben a színpad közepén...

A főszerepet Ilyés Róbert alakítja, alkatának megfelelő fojtott feszességgel, váratlanul ki-kitörő érzelmekkel. Labilis egyensúlyt tart fenn az egykedvű munkás és a befelé tomboló szenvedélyes férfi között. Vonzódása tárgya, Catherine, Holecskó Orsolya alakításában a szemünk előtt válik ártatlanul felszabadult, nevelőapja iránt rajongó fruskából kemény, az abnormális közeledés elől ifjú szerelme karjaiba menekülő érett nővé. A feleség figurája Pap Lujzáé lett. A színésznő ebben az évadban emberfelettit teljesít, ahogy a most formált alak is:a nő már rég tudja, amit a férfi nem, s ez a tudás apró, napi cseppekben mérgezi őt.

Izgalmas a megélhetési menekültként érkező rokonság: Szegezdi Róbert Marcó-ja ökölbe szorult lélekkel jár köztünk, míg Szemenyei János lágyabb, bár céltudatosabb Rodolfóként. A szerelmi háromszögbe ékelődő árulás (Eddie feladja az illegálisan nála tartózkodókat, csak hogy eltaszítsa a két fiatalt egymástól) miatti egymásnak feszülésből mégis hiányzik valami.

Nehéz kenyér jutott Zalányi Gyulának, a történetmesélő ügyvédnek, aki fárasztó elszánással, egyre emelkedő hangerősséggel vágja a képünkbe a vélt és valós igazságokat. Hátha nem értjük.

Korhű, a darab hangulatától mégis meglepően elütő jelmezekbe öltöztette a Mészáros Tibor kissé közhelyes díszletei közt szaladgáló színészeket Luzsi Tímea. Egyre emelkedő hangerősséggel vágja a képünkbe

a vélt vagy valós igazságokat

forrás