Két színművészetis előadás, két színészvizsga. Az egyik olyan, mint egy féktelen házibuli, a másik már a megszokott otthonon kívüli és bizonyítási kényszerrel teli. Saját pályán, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen belüli Ódry Színpadon adják a Démonológia című horrorparódiát, és – nagy lehetőségként négy kezdő számára – a Pesti Színházban mutatták be A modell című, komoly dolgokat is pedzegető, könnyed bulvárdarabot. Olyasmit, amiből a tanintézet falain belül nem szokás vizsgázni, de aztán a gyarló színészi praxis annál inkább megköveteli a mondanivalóval is fűszerezett, laza kis semmiségek előadásának tudományát. A Démonológia játékosai ötletet és poént halmoztak egymásra, nem fértek a bőrükbe, szabad asszociációs viháncolást telepítettek a deszkákra. Tasnádi Istvánnak jó érzéke van ahhoz, hogy adott színészekre telivéren eleven színjátékszövegeket írjon. Mesterévé vált a blődlinek. Ezúttal vámpírhistóriát vegyít Frankenstein-történettel, és mindebbe beleszövi a színészek búját-baját. A diákok nagyképűsködnek, hisztiznek, elkenődnek, gúnyolódnak, mint a valóságban, a saját helyzetüket, lényüket is beleépítik a szerepeikbe. Bagó Bertalan rendezőként ösztökélte az elszabadult játékkedvet, és lenyesegette a túlburjánzó vadhajtásokat. Nagy Sándor, Nagy Lóránt, Holecskó Orsolya, Wégner Judit, Kerényi Miklós Máté, Peller Anna, Szegő Adrienn, Fila Balázs, Ömböli Pál, Zöld Csaba, Szőcs Artur, Szemenyei János – Kerényi Imre osztályának tagjai – jóféle diliben vesznek részt, és közben magától értetődő természetességgel megmutatják a tehetségüket. Marton László osztályának négy tagja a Pesti Színházban vizsgázhat. A Neil LaBute által írt A modell afféle Pygmalion-történet, egy képzőművész-hallgató lány sajátos installációként, szerelmet imitálva menő hapsit csinál egy szemüveges, lerongyolódott bölcsészből. Aztán ejti. Csenevész történetecske, ami azért pedzegeti azt a kérdést, hogy az elvárásokkal, idegen mintákkal teli világban mennyire maradhatunk önmagunk. A rendezőt, Lukáts Andort láthatóan ez izgatta. A Pesti Színházban, bár voltak itt bevállalós produkciók, ki kell elégíteni a bérletes közönség igényeit. A hallgatók állják a sarat. Kicsit elbizonytalanodnak a meztelenkedős jelenetnél, ezt erőteljesebben kellene csinálni, vagy el kéne hagyni. A csipkelődés, a nemek közti párharc jól megy, a drámai feszültség teremtése kevésbé. Amikor a Zeck Julianna által játszott képzőművész lány leleplezi, hogy csak félreértett szakmai kihívásból közeledett a bölcsész sráchoz, meg kellene állnia a levegőnek, ehelyett a monológ alatt némi unalom telepszik a nézőtérre. De Zeck Julianna is kedves jelenség a színpadon, partnere, Telekes Péter viszont máris figyelemreméltó tehetségnek látszik. Tornyi Ildikó és Varjú Kálmán szerepük szerint közelednek, majd eltávolodnak egymástól, képesek könnyedek és kicsit fajsúlyosabbak is lenni. Nem kellemetlen az este.

Magyar Hírlap - Bóta Gábor